Lassan egyetlen egy ember van akibe megbízok annyira, hogy talán még az életemet is a kezébe nyomnám és azt mondanám: " Tessék a Tiéd. Azt csinálsz vele amit akarsz! " Nem nagyon aggódnék mi lenne vele, mert tudnm, hogy jó kezekben van hisz megbízok benne. A szívemre is ugyan ez az ember vigyáz és jó kezekben van. Az életem értelmetlen lenne nélküle azthiszem. ILyenkor a legtöbb ember az gondolja : " Áááá csak szerelmes és nem lát semmit..." Lehet igaza van, nem tudom, de én akkor is bízok benne, hogy vigyáz a szívemre és az életemre is. Nem okoz nekem fájdalmat ezért én se okoz neki. Cserébe én is vigyázok az Ő életére és szívére.
Nem bírom. Este 6 óraokor annyit mondtál: " elmegyek kocsmába, hazaértem írok vagy nem tudom lehet majd hívlak, de inkább írok. " - hívhatsz nyugottan, úgy is fenn leszek. - "majd még meglátom... " -oké. Beleegyeztem. Miért? Mert nem volt más választásom, ha ezt akarja akkor ezt akarja. De még mindig nem hívott itt van 11 óra. Nagyon hiányzol. Ráadásul ma nem is láttalak.. meg holnap se foglak. Rossz érzés nagyon. Nézem a képet amit adtál. Folyik a könnyem és mosolygok. Visszaemlékezek a talállkozásunkra, vicces volt. :) Soha nem kívánhattam volna ennél jobbat. Mielőtt megismertük volna egymást épp azon gondolkoztam, hogy milyen jó lenne végre valaki szeretni aki viszont szeret. Megtaláltam úgyérzem. Soha nem foglak elengedni. Nem bocsájtanám meg magamnak ha megbántanálak bármivel is, még ha meg is érdemelnéd akkor se. Örökké veled maradok. Mindig.